Village (2011)

Miután a nyertesek már kiderültek, következzék a 2012-es Kennerspiel díj nyertese a Village. Ez a játék középkori hangulatú worker placement jellegű játék. Amellett, hogy a mechanizmus előnyös oldalait sikerült jól kiaknázni, egy új mechanizmust is sikerült a játékba belegyúrni. Az idővel kell gazdálkodnunk oly módon, hogy se a túl kevés, se a túl sok idő felhasználása nem ideális, ezért kénytelen vagyunk a kényes egyensúlyt keresgélni.
Mint azt a játék neve is híven tükrözi a játéktér egy falu, ahol a játékosok a falu egy-egy családját személyesítik meg. Az idő múlásával a család új tagokkal gyarapszik, ám idővel az öregeknek búcsút kell intenünk. Azonban ez nem feltétlenül jelent gondot, hiszen ha családtagunk sokra vitte az élet valamely területén, emlékét a falu krónikásai megörökítik az utókornak, ezzel is növelve a család hírnevét. Végül persze a legnevesebb család győzedelmeskedik.
A játékban viszonylag kevés ponton kell magunkat ellenfeleinkkel összemérni, így annak jellege inkább konstruktívnak nevezhető, bár természetesen mint minden munkáselhelyező játékban, a kulcspozíciók elfoglalása itt is komolyan befolyásolhatja ellenfeleink játékát.

K2 (2010)

A 2012-es Kennerspiel des Jahres jelöltjei közül elsőként a K2-t vesszük górcső alá. A díjról magáról már megemlékeztem a Strasbourgról szóló cikkben. A játék nevét a világ második legmagasabb és egyben az egyik legnehezebben mászható csúcsáról, a Karakorum hegységben, Pakisztánban található K2 hegyről kapta. A játékosok hegymászókat alakítanak, kiknek céljuk feljutni a csúcsra. Útközben meg kell küzdeni az időjárás viszontagságaival, és figyelni kell az akklimatizációra is. A hegymászás közismerten veszélyes hobbi, ezért társasjátékok esetén meglepő módon, de hegymászóink meghalhatnak a játék során. A játék menete konstruktív, ellenfeleinknek nem tudunk segíteni, de hátráltatni is csak nagyon közvetve tudjuk őket. Az értékelés lázmérő elven működik, nem az számít, hogy hol állnak mászóink a játék végén, hanem az, hogy mi volt a legmagasabb pont ahova eljutottak. Kivéve persze, ha életüket vesztik mászás közben.

Strasbourg (2011)

A tavalyi év volt az első, amikor kiosztották a német év gémerjátéka díjat (Kennerspiel des Jahres). Ugyanaz a zsűri ítéli ezt oda, mint az év játéka díjat, ám itt elvileg a gémerek szempontjait veszik figyelembe erősebben, úgy mint hosszabb játékidő, komplexebb de teljesen világos és könnyen érthető szabályok. Az ilyen játékok jellemzően nem győzelmi feltétellel, hanem egy végső pontozással érnek véget. Viszont a legfontosabb egyesítő elv, hogy a győztes stratégia nem nyilvánvaló első nekifutásra, több próbálkozás kell, hogy a játékosok ráérezzenek.
Én a magam részéről a tavalyi díj sorsával nem vagyok maradéktalanul elégedett, mivel úgy vélem ez a Strasbourg egy jóval erősebb választás lett volna, mint a végső győztes 7Wonders. Amit talán ellenérvként fel lehet hozni az a hosszabb játékmenet – annak ellenére, hogy a zsűri szerint ez elvárás az ilyen játékokkal szemben –, viszont előbbi licitálós jellege miatt sokkal aktívabb interakció jellemzi, mint a cím első nyertesét. Pont a licitálós alapjelleg miatt természetesen a kompetitív játékok közé kell sorolnunk. Bár ez is remekül meg van valósítva, a játék igazi erősségét mégis az elsősorban területszerzéshez kapcsolódó feladatok kiválasztása adja, mely rögtön a játék elején eldöntheti sorsunkat, ha túl bátortalanok vagy túl mohók vagyunk.

Leonardo da Vinci (2006)

A reneszánsz ember, a XV-XVI. század talán legjelentősebb figurája igazi polihisztor volt. Festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író. Nekünk ebben a játékban ennél lényegesen egyszerűbb lesz a dolgunk, hiszen csupán néhány hasznos szerkezetet kell feltalálnunk. Ehhez a legfontosabb eszközünk a licitálás lesz. Fontos döntéseket kell meghoznunk, hogy mennyi erőforrást fordítunk fejlődésre, és mennyit a komponensek összeszedésére, a találmányok elkészítésére. Végül annak a játékosnak a neve fog fennmaradni a legtöbb nemzedéken át, aki a legjobban osztja be lehetőségeit. A játék kompetitív jellegű, és fixen 9 kör után ér véget. A találmányok elkészítésénél arra sem árt ügyelni, hogy a legváltozatosabban állítsuk össze azokat.

Neuland (2004)

Amikor a Neulandot megismertem, több, sokat látott gémer véleményét is meghallgattam, és. érdekes módon egybehangzott a véleményük. A játék méltatlanul alulértékelt. Többük különféle leárazásokon bagóért jutott hozzá a dobozhoz, amit később sem bántak meg. Számomra ebből két fontos tanulság szűrődött le, egyrészt, hogy ár-érték arányban a játék az egyik legjobb választás lehet, a másik viszont az, hogy feltehetően elég nehéz hozzájutni.
A Neulandon felfedezhetőek a worker placement játékok jegyei, és idő alapú sorrendet használ a fix körök helyett. Mint az előbbi kategória legtöbb szereplője ez is kompetitív jellegű. A játék során különféle épületeket kell felépítenünk és használnunk, hogy győzelemhez szükséges pontokat összeszedjük. Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani mindenféle alapanyagokra kell szert tennünk, majd ezekből folyamatosan egyre összetettebb kellékeket legyártanunk. A játék talán azért nem tudott sikeres lenni, mert bár a mechanizmusai nagyon szépen a technikai megvalósítása nem túl szép. Roppant komoly figyelmet igényel az, hogy mindent számon tartsunk a játékban, és néha így is el fog siklani a tekintetünk pár apróság fölött.

Hansa Teutonica (2009)

Egy igen remek kis játékot veszünk ma górcső alá. A játékosok a Hanza városok közötti kereskedelemből próbálnak minél nagyobb haszonra és befolyásra szert tenni ezen játék során. A számomra legjellemzőbb mechanizmusa a játéknak a közvetlen fejlesztés. Ennek lényege, hogy bizonyos célok elérésével közvetlenül – tehát például nem valamilyen előfeltétel kiépítésével – tudjuk fejleszteni a játékban a cselekvési potenciálunkat. Ennek talán a legszembetűnőbb, ebben a játékban is megjelenő formája az, amikor a körönkénti akcióink számát tudjuk növelni. A játék ezenkívül területbirtoklós, illetve útvonal és hálózatépítős jegyekkel is bír. Mivel tevékenységeink során fontos szerepet kap a másik akadályozásából fakadó előnyszerzés, illetve mivel a területbirtoklás többségi jellegű benne, ugyanakkor direkt konfrontációra nem kerül sor, ezért a kompetitív játékok közé sorolnám. A szabályai viszonylag egyszerűek, a játékidő is egészen rövid lehet tapasztalt játékosokkal, a játék mégis megfelelően összetett ahhoz, hogy kimerítő szórakozást nyújtson. Talán egyetlen hátulütője, hogy a szabályokból fakadóan a tábla nagy része a játék zömében parlagon hever.

Hacienda (2005)

Dél-Amerikai pampáin terelhetjük csordáinkat ebben a könnyed és pörgős játékban. Célunk eljutni a piacokra, ahol az állatainkat pénzé tehetjük, és közben minél értékesebb területekre szert tenni. A játékot mind gyorsasága, mind egyszerűsége okán a filler játékok közé sorolhatjuk be. Állataink terelésére illetve birtokaink bővítésére tile placement mechanizmust használunk. A játékban a legnagyobb konfrontációt az képezi, amikor elfoglaljuk az ellenfelünk által kinézett területet, esetleg beszorítjuk őt, pontjainkat pedig ellenfeleinktől függetlenül érdemelhetjük ki, így a konstruktív kategóriába sorolhatjuk ezt a társast.

Vinhos (2010)

Ahogy autóversenyzésben az abroncsoknak kiemelten fontos szerep jut, hiszen ezek viszik át a motor erejét az aszfaltra, aképp a játékokban is nagyon fontos szempont az, hogy a játék bonyolultsága milyen mértékben tud hasznosulni, milyen mértékben alakul játékélménnyé. Minél bonyolultabb egy játék, annál nagyobb a kockázat, hogy a játékosok elvesznek a teendők tengerében, és a játék egyes mozzanatai felesleges, sőt adott esetben zavaró kolonccá válnak. Nem kétséges, hogy a Vinhos az egyik legbonyolultabb játék, amit valaha próbáltam, de véleményem szerint a hasznosítás itt jól sikerült. Semmiképp nem javaslom a könnyedebb játék kedvelőinek, akiktől viszont a komolyabb agytorna nem áll távolabb, azoknak kiváló választás lehet. Klasszikus gémer játék. Annyira összetett, hogy az egyes mechanizmusokat is csak az egyes részeire lehet ráhúzni. Például csupán két-három apróbb része van, ami worker placement jellegű. Bár a játék jelentős része konstruktív, a pontszerzésnél erősebb hangsúlyt kap a kompetitív jelleg.

Medici vs. Strozzi (2006)

Kezdjük egy kis történelemórával. A Medici név hallatán mindenkinek a mecénás szó ugrik be azonnal, meg az is nyilván megvan, hogy Olaszországban járunk, de kik voltak Mediciék, és főleg mi volt a gondjuk Strozziékkal?
Mindkét család Firenzei volt, és egyaránt fontos szerepet játszottak a város életében. A de'Medici család a 14. századtól harcolt a nemesség ellen az úgy nevezett néppárt élén Firenzében, és tagjait számos alkalommal választották gonfalionere-nek, azaz a város első méltóságának. Hatalmukat és vagyonunkat sikeres vállalkozásaiknak, elsősorban a gyapjúkereskedelemnek köszönhették. A család végül a 18. században halt ki. A Strozzi család ezzel szemben klasszikus nemesi család volt. A szembenállás – mely történetünk szempontjából kiemelten fontos – a 16. században csúcsosodott ki, amikor Filippo Strozzi, aki bár benősült a Medici családba, különösen nagy vehemenciával támadta a Mediciek firenzei hegemóniáját, majd az 1527-es felkelés egyik vezetője lett.

Qwirkle (2006/2011)

A Qwirkle az első olyan játék amiről írok, és díjat kapott. Ráadásul igen rangos kitüntetést, az iparban talán legrangosabb német Év játéka díjat nyerte el a 2011-dik évben. Ugyanis a díj szempontjából – így számunkra is – a németországi megjelenés a mérvadó, ami tavaly volt. Márpedig én úgy érzem a játék nem véletlenül nyerte el a díjat, hiszen tényleg remekbe szabott darab. A szépsége az egyszerűségében rejlik, tehát a komplex stratégiák kedvelőit rögtön le kell hűtsem, ez egy vérbeli családi játék. A szabályait könnyű megtanulni, sőt az alapvető taktikai elemeket is gyorsan elsajátíthatják, nem csak a család kemény vonalas játékrajongói, de apraja-nagyja egyaránt. Ha kategóriabesorolást kell választani hozzá, akkor legjobban a konstruktív jelző illik rá, bár rakásainknál egy idő után arra is figyelni fogunk, hogy ne segítsük ellenfeleinket a hozzájuk tippelt kövek kijátszásához. A játék legjobban talán a dominó és a scrabble egyfajta roppant előnyös keverékeként írható le, ami mindkét játék előnyét egyesíti, miközben azok hátrányait kiküszöböli.

Santa Cruz (2012)

A Santa Cruzt filler játékként aposztrofálva mutatták be nekem. Bár ez a megközelítés megállja a helyét, hiszen a tematikája mérsékelten kidolgozott, a játékidő rövid, a stratégiája pedig inkább laza, mintsem izzasztó, azért azt le kell szögezni, hogyha elfogadjuk a besorolást, akkor ebben a kategóriában ő komolyabb darabnak számít. Egy felpakolós játékról van szó, azaz minden körben újabb és újabb épületet pakolunk fel a táblára, amikor éppen nem értékelünk ki. Az első szakaszban a felpakoláshoz a felfedezés öröme is társul, a másodikban pedig a már nagyjából ismert térképen mozoghatunk. A játék sava-borsát a kiértékelések adják meg. A véletlenszerűen választott céljainkat nem csak el kell érni, de a megfelelő ütemben is kell kijátszanunk, hogy ellenfeleinkkel szemben a maximális előnyt szerezhessük. Ez az az ok, ami miatt a játék inkább tartozik a kompetitív, mint a kooperatív játékok közé. A játékot amellett, hogy átvezetőként használható, azoknak lehet még ajánlani akik nem szeretik a túl bonyolult szabályokat.

Hawaii (2011)

A doboz

Csak felrakom a napszemüvegem, hátradőlök a napágyon és nagyokat kortyolok a koktélomból, miközben a hulatáncosokon pihentetem tekintetem. A legtöbb embernek valami ilyesmi jut eszébe a Hawaii szóról. Pont ezért nagyon megtévesztő ennek a vérkomoly stratégiai játéknak a neve, mely alaposan felülteti a könnyed szórakozásra áhítosókat.
Bizony a Hawaii tematikát szépen körbejáró work at placement jellegű játék alaposan megtornésztatja a szellemi kihívásra szomjazó játékosok agyát. Számos stratégiából válogathatunk, több olyan döntést kell hoznunk, amelynek előnye és hátránya egyaránt van, így alapos mérlegelést kíván, hogy számunkra melyik döntés éri meg a legjobban. Bár a játékban alapvetően falvainkat kell kiépíteni, kategóriája mégis inkább kompetitív tekintettel arra, hogy a lehetőségeket egymás elől kell elraboljuk, és hogy az egyes körök végén a bónusz pontokat is egymás elől halászhatjuk el.

Patrician (2007)

Következzék ismét egy könnyedebb játék. A Partician 3D beütéssel rendelkező területszerző (area control) játék. A szokásos többségbe kerüléses mechanizmus egy csavarral itt két részre oszlik, aminek számtalan előnye mutatkozik, a stratégiai tér lényegesen bővül. Aki ügyes elviheti az első és második helyet is egy területen, de akár abszolút többséggel is hoppon lehet maradni. Mindazonáltal erősen ki vagyunk téve a szerencsének azáltal, hogy a lapok milyen sorrendben jönnek, ezt azonben részben ellensúlyozza a gyors lejátszásból adódó több menet. A taktikai elemek közül a legfontosabb a tartalékolás. A játék a területekért folytatott harc miatt a konfrontatív kategóriába sorolható.

Can't stop (1980)

Sokat gondolkodtam, hogy mi is legyen az első játék melyet górcső alá veszek. Talán valami emblematikusat kellett volna választanom, nem tudom. mindenesetre én a kisebb ellenállás irányába mozogva egy nagyon kis egyszerű játékot választottam.

Áttekintés

A Can't stop a press your luck játékok iskolapéldája. Nincs benne komoly stratégia, inkább egy kis taktika, ám azt minden körülmények között felülírhatja a szerencse. Nagy előnye, hogy gyors pergő játék, végtelenül egyszerű szabályokkal, így gyorsan elsajátítható, és a sok menet mindenkinek kínál sikerélményt. A játék absztrakt, tehát nincs tematikája, nincs köré történet szőve. A játék kifejezetten versengő típusú, így a kompetitív kategóriába sorolnám. A játék a győzelmi feltétel teljesülésekor ér véget.