2012. június 18., hétfő

Eselsbrücke (2011)

Úgy döntöttem ideje felrúgnom az eredetileg tervezett menetrendet, hiszen közeleg a Spiel des Jahres, a legrangosabb játékdíj 2012-es odaítélésének dátuma. Érdemes tehát soron kívül megismerkednünk a jelöltekkel, vagy legalábbis azokkal amelyeket módomban állt már kipróbálni. Mielőtt ebbe belemerülünk fontos tisztázni, hogy az utóbbi két évben a díj nyertesei már nem olyan gémerjátékok, mint a Catan (1995), a Carcassone (2001), vagy éppen a műfajteremtő Dominion (2009). A nyertes kiválasztásánál fontosabb szerepet kapott, hogy családban, nem társasjátékos érdeklődésű társaságban is játszhatóak legyenek. Ezt a trendet támasztja alá, hogy tavaly létrehozták a Kennerspiel des Jahres avagy Gamer’s Game of the Year díjat, melyet az év gémerjátéka néven magyaríthatnánk. Ebben a kategóriában sem az igazán összetett és nagyon bonyolult játékok az esélyesek, hanem inkább a korábbi nyerteseknek megfelelő nehézségűek.

Az ABC rendben első jelölt az Eselsbrücke, mely stílusában igazi party játék, mely talán a 2010-es győzteshez a Dixit-hez áll a legközelebb. Voltaképp egyszerű memóriajátékról van szó, melyhez azonban jó adag kreativitásra, kommunikációs és asszociáció készségekre lesz szükségünk. Az én játéktípus felosztásomban nehéz megtalálni a helyét, hiszen nem a szó klasszikus értelmében konstruktív, de mellette egy kis kooperatív jelleg is felfedezhető. Nagyjából az igaz rá, ami a korábban általam már elemzett Qwirkle-re is, kiváló szórakozás lehet olyan játékosokkal, akik egyébként ritkán ülnek le társasjátékok mellé.

2012. június 13., szerda

Strasbourg (2011)

A tavalyi év volt az első, amikor kiosztották a német év gémerjátéka díjat (Kennerspiel des Jahres). Ugyanaz a zsűri ítéli ezt oda, mint az év játéka díjat, ám itt elvileg a gémerek szempontjait veszik figyelembe erősebben, úgy mint hosszabb játékidő, komplexebb de teljesen világos és könnyen érthető szabályok. Az ilyen játékok jellemzően nem győzelmi feltétellel, hanem egy végső pontozással érnek véget. Viszont a legfontosabb egyesítő elv, hogy a győztes stratégia nem nyilvánvaló első nekifutásra, több próbálkozás kell, hogy a játékosok ráérezzenek.
Én a magam részéről a tavalyi díj sorsával nem vagyok maradéktalanul elégedett, mivel úgy vélem ez a Strasbourg egy jóval erősebb választás lett volna, mint a végső győztes 7Wonders. Amit talán ellenérvként fel lehet hozni az a hosszabb játékmenet – annak ellenére, hogy a zsűri szerint ez elvárás az ilyen játékokkal szemben –, viszont előbbi licitálós jellege miatt sokkal aktívabb interakció jellemzi, mint a cím első nyertesét. Pont a licitálós alapjelleg miatt természetesen a kompetitív játékok közé kell sorolnunk. Bár ez is remekül meg van valósítva, a játék igazi erősségét mégis az elsősorban területszerzéshez kapcsolódó feladatok kiválasztása adja, mely rögtön a játék elején eldöntheti sorsunkat, ha túl bátortalanok vagy túl mohók vagyunk.

2012. június 4., hétfő

Blood Bowl: Team Manager - The Card Game (2011)

Na végre egy igazi amerikai játék a blogon, méghozzá a sűrűjéből. A Blood Bowl az amerikai foci és a Warhammer Fantasy világ szerelemgyerekeként világot látott két fős táblás játék, ami magyarul a vérfoci névre hallgat. A játék ízének fontos részét jelentik a kifesthető, hangulatos miniatűrök. Ahogy azt a neve mutatja, ez a sport valamivel keményebb, mint az amúgy sem a finomkodásról elhíresült eredetije. Orkok, törpék, tündék aprítják egymást a pályán, hogy a labdát az ellenfél célterületére juttassák, de legalábbis minél több játékost küldjenek az ellenfelek közül a gyengélkedőre. Ezen játék spin-offjaként született meg ez a kártyajáték. Itt nem egy meccset, hanem egy bajnokságot kell lejátszanunk, és a célunk nem elsősorban a mérkőzések megnyerése, mintsem az, hogy szurkolóink számát maximálisra gyarapítsuk.
A játék más szempontból is első lesz a blogon, hiszen ez az első konfrontatív játék. Itt ténylegesen az a célunk, hogy ellenfelünket vagy ellenfeleinket a földbe döngöljük. Minél rosszabb nekik, annál jobb nekünk.
A játék legnagyobb előnyeként egyértelműen a hangulata nevezhető meg. Minden kis apróság szépen illeszkedik a játék egészébe, és a warhammeres grafikák hangulata csontjainkig hatol . A hátránya pedig az, hogy az európai játékokhoz szokott játékosok számára meglepően nagy teret hagy a szerencsének. Bár nem ez a meghatározó benne, ha játékmechanizmust akarunk ráhúzni, akkor leginkább a deck building játékokhoz hasonlít.