Nem kétséges, az Ascension a legellentmondásosabb játék, mellyel valaha találkoztam. Gyakorlatilag estig sorolhatnám a hibáit. Kivitelezésének minősége hagy kivetnivalót maga után (bár ez inkább a kiegészítőnél derült ki). Sok benne a holtidő, hiszen amíg az egyik játékos cselekszik, a többi vár. Már két játékossal is könnyen befulladhat a taktikánk önhibánkon kívül, ami annál könnyebben előfordul, minél többen ülünk le játszani. A stratégiák tárháza nem túl bőséges. Rettenetesen ki vagyunk téve a szerencsének. Azt hiszem, hogy a fentiekből egyértelműen szembetűnik, ez egy csapnivaló játék. Ugyanakkor mégis imádom. Jelenleg az egyik kedvencem, és akik kipróbálták, többségükben szeretik, vagy – akárcsak jómagam – egyenesen rajonganak érte. Igazából nem tudom megmagyarázni, hogy miért van ez így, ezért csak azt tudom javasolni, próbáljátok ki ti is.
Ez a
deck building jellegű kártyajáték fantasy környezetre épül, ahol hősöket fogadhatunk fel, épületeket építhetünk, és természetesen szörnyeket győzhetünk le hőseink segítségével. Minden hősünket, minden épületünket és az összes legyőzendő szörnyet is egy-egy lap reprezentálja. A megvásárolható illetve legyőzhető lapok gyors ütemben cserélődnek, így folyamatosan új, többnyire korábban nem tapasztalt döntési szituációkba kerülünk. Amellett, hogy melyik hőst vásároljuk meg, és melyik szörnyet győzzük le, lapjaink kijátszási sorrendjének rafinált megválasztásával is előnyhöz juthatunk, és persze az sem mellékes, hogy gyenge kezdő hőseinktől hogyan tudunk megválni. A játék során egészen minimális hatást tudunk gyakorolni ellenfeleinkre, így az egyértelműen a
konstruktív kategóriába sorolható.
