Village (2011)

Miután a nyertesek már kiderültek, következzék a 2012-es Kennerspiel díj nyertese a Village. Ez a játék középkori hangulatú worker placement jellegű játék. Amellett, hogy a mechanizmus előnyös oldalait sikerült jól kiaknázni, egy új mechanizmust is sikerült a játékba belegyúrni. Az idővel kell gazdálkodnunk oly módon, hogy se a túl kevés, se a túl sok idő felhasználása nem ideális, ezért kénytelen vagyunk a kényes egyensúlyt keresgélni.
Mint azt a játék neve is híven tükrözi a játéktér egy falu, ahol a játékosok a falu egy-egy családját személyesítik meg. Az idő múlásával a család új tagokkal gyarapszik, ám idővel az öregeknek búcsút kell intenünk. Azonban ez nem feltétlenül jelent gondot, hiszen ha családtagunk sokra vitte az élet valamely területén, emlékét a falu krónikásai megörökítik az utókornak, ezzel is növelve a család hírnevét. Végül persze a legnevesebb család győzedelmeskedik.
A játékban viszonylag kevés ponton kell magunkat ellenfeleinkkel összemérni, így annak jellege inkább konstruktívnak nevezhető, bár természetesen mint minden munkáselhelyező játékban, a kulcspozíciók elfoglalása itt is komolyan befolyásolhatja ellenfeleink játékát.

Strasbourg (2011)

A tavalyi év volt az első, amikor kiosztották a német év gémerjátéka díjat (Kennerspiel des Jahres). Ugyanaz a zsűri ítéli ezt oda, mint az év játéka díjat, ám itt elvileg a gémerek szempontjait veszik figyelembe erősebben, úgy mint hosszabb játékidő, komplexebb de teljesen világos és könnyen érthető szabályok. Az ilyen játékok jellemzően nem győzelmi feltétellel, hanem egy végső pontozással érnek véget. Viszont a legfontosabb egyesítő elv, hogy a győztes stratégia nem nyilvánvaló első nekifutásra, több próbálkozás kell, hogy a játékosok ráérezzenek.
Én a magam részéről a tavalyi díj sorsával nem vagyok maradéktalanul elégedett, mivel úgy vélem ez a Strasbourg egy jóval erősebb választás lett volna, mint a végső győztes 7Wonders. Amit talán ellenérvként fel lehet hozni az a hosszabb játékmenet – annak ellenére, hogy a zsűri szerint ez elvárás az ilyen játékokkal szemben –, viszont előbbi licitálós jellege miatt sokkal aktívabb interakció jellemzi, mint a cím első nyertesét. Pont a licitálós alapjelleg miatt természetesen a kompetitív játékok közé kell sorolnunk. Bár ez is remekül meg van valósítva, a játék igazi erősségét mégis az elsősorban területszerzéshez kapcsolódó feladatok kiválasztása adja, mely rögtön a játék elején eldöntheti sorsunkat, ha túl bátortalanok vagy túl mohók vagyunk.

Leonardo da Vinci (2006)

A reneszánsz ember, a XV-XVI. század talán legjelentősebb figurája igazi polihisztor volt. Festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író. Nekünk ebben a játékban ennél lényegesen egyszerűbb lesz a dolgunk, hiszen csupán néhány hasznos szerkezetet kell feltalálnunk. Ehhez a legfontosabb eszközünk a licitálás lesz. Fontos döntéseket kell meghoznunk, hogy mennyi erőforrást fordítunk fejlődésre, és mennyit a komponensek összeszedésére, a találmányok elkészítésére. Végül annak a játékosnak a neve fog fennmaradni a legtöbb nemzedéken át, aki a legjobban osztja be lehetőségeit. A játék kompetitív jellegű, és fixen 9 kör után ér véget. A találmányok elkészítésénél arra sem árt ügyelni, hogy a legváltozatosabban állítsuk össze azokat.

Age of Empires III (2007)

Jajj ne. Ezt a hetedik bőrbe kellett volna írnom. Mert hát a kiadóknak megvan az a rossz szokása, hogyha kialakul egy brand, akkor mindenféle merchandise-t kiadnak hozzá, amit majd a rajongók jól megvesznek. Persze, mivel a cél az, hogy a termék elkeljen, ezt pedig már a név hozza, nincs szükség rá, hogy valami különlegesen jót alkossanak, egy átlagos kivitel, kis koppintással, sok márkajelöléssel elég is lesz. No ez az a sztereotípia ami alapján roppant nagyot tévedhetünk a közismert RTS számítógépes játék nyomán készült az Age of Empire III esetében. (Megjegyzem nem is ez a neve igazából, de mivel ez a nagy felirat a dobozon, és mindenki így ismeri, nekünk is pont jó lesz.) Ugyanis ez a játék remekül el van találva, szórakoztató, pörgő, sok kombinációs lehetőséggel. Alapvetően a többségi területbirtoklás és a worker placement keveredik benne, némi készlet gyűjtögetéssel megfűszerezve. Elsőre kicsit talán túlbonyolítottnak tűnően, de hamar bele lehet rázódni, és a szabályok illetve lehetőségek ekkor egységgé állnak össze.

A nyolc körből álló játék tematikáját azért a számítógépes játéktól örökölte. A játékosok az Újvilágot meghódító nemzeteket alakítanak, akik minél komolyabb befolyásra igyekeznek szert tenni, minél több gyarmatot igyekeznek uralmuk alá vonni. A körönkénti sok akciónk az egyik legjobb általam ismert worker placement játékká teszi ez az erősen kompetitív jellegű de azért konfrontatív jelleggel is rendelkező társast, melyen talán csak a szerencse szerepe ront egy cseppet.

Neuland (2004)

Amikor a Neulandot megismertem, több, sokat látott gémer véleményét is meghallgattam, és. érdekes módon egybehangzott a véleményük. A játék méltatlanul alulértékelt. Többük különféle leárazásokon bagóért jutott hozzá a dobozhoz, amit később sem bántak meg. Számomra ebből két fontos tanulság szűrődött le, egyrészt, hogy ár-érték arányban a játék az egyik legjobb választás lehet, a másik viszont az, hogy feltehetően elég nehéz hozzájutni.
A Neulandon felfedezhetőek a worker placement játékok jegyei, és idő alapú sorrendet használ a fix körök helyett. Mint az előbbi kategória legtöbb szereplője ez is kompetitív jellegű. A játék során különféle épületeket kell felépítenünk és használnunk, hogy győzelemhez szükséges pontokat összeszedjük. Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani mindenféle alapanyagokra kell szert tennünk, majd ezekből folyamatosan egyre összetettebb kellékeket legyártanunk. A játék talán azért nem tudott sikeres lenni, mert bár a mechanizmusai nagyon szépen a technikai megvalósítása nem túl szép. Roppant komoly figyelmet igényel az, hogy mindent számon tartsunk a játékban, és néha így is el fog siklani a tekintetünk pár apróság fölött.

Hansa Teutonica (2009)

Egy igen remek kis játékot veszünk ma górcső alá. A játékosok a Hanza városok közötti kereskedelemből próbálnak minél nagyobb haszonra és befolyásra szert tenni ezen játék során. A számomra legjellemzőbb mechanizmusa a játéknak a közvetlen fejlesztés. Ennek lényege, hogy bizonyos célok elérésével közvetlenül – tehát például nem valamilyen előfeltétel kiépítésével – tudjuk fejleszteni a játékban a cselekvési potenciálunkat. Ennek talán a legszembetűnőbb, ebben a játékban is megjelenő formája az, amikor a körönkénti akcióink számát tudjuk növelni. A játék ezenkívül területbirtoklós, illetve útvonal és hálózatépítős jegyekkel is bír. Mivel tevékenységeink során fontos szerepet kap a másik akadályozásából fakadó előnyszerzés, illetve mivel a területbirtoklás többségi jellegű benne, ugyanakkor direkt konfrontációra nem kerül sor, ezért a kompetitív játékok közé sorolnám. A szabályai viszonylag egyszerűek, a játékidő is egészen rövid lehet tapasztalt játékosokkal, a játék mégis megfelelően összetett ahhoz, hogy kimerítő szórakozást nyújtson. Talán egyetlen hátulütője, hogy a szabályokból fakadóan a tábla nagy része a játék zömében parlagon hever.

Vinhos (2010)

Ahogy autóversenyzésben az abroncsoknak kiemelten fontos szerep jut, hiszen ezek viszik át a motor erejét az aszfaltra, aképp a játékokban is nagyon fontos szempont az, hogy a játék bonyolultsága milyen mértékben tud hasznosulni, milyen mértékben alakul játékélménnyé. Minél bonyolultabb egy játék, annál nagyobb a kockázat, hogy a játékosok elvesznek a teendők tengerében, és a játék egyes mozzanatai felesleges, sőt adott esetben zavaró kolonccá válnak. Nem kétséges, hogy a Vinhos az egyik legbonyolultabb játék, amit valaha próbáltam, de véleményem szerint a hasznosítás itt jól sikerült. Semmiképp nem javaslom a könnyedebb játék kedvelőinek, akiktől viszont a komolyabb agytorna nem áll távolabb, azoknak kiváló választás lehet. Klasszikus gémer játék. Annyira összetett, hogy az egyes mechanizmusokat is csak az egyes részeire lehet ráhúzni. Például csupán két-három apróbb része van, ami worker placement jellegű. Bár a játék jelentős része konstruktív, a pontszerzésnél erősebb hangsúlyt kap a kompetitív jelleg.

Race for the Galaxy (2007)

Elérkeztünk a jubileumi tizedik játékleíráshoz. Ebből az alkalomból pedig kedvenc játékomat veszem elő. Egy kedves ismerősöm azt a kritikát fogalmazta meg a bloggal kapcsolatban, hogy bár annak deklarált célja az lenne, hogy olyan játékokat ajánljak, amiket érdemes megvenni, ő eddig nem találkozott ilyennel a blogon. Fontosnak tartom ezért itt leírni, hogy a blog célja nem az, hogy eldöntse mások helyett, melyik játék, kinek lenne jó választás, vagy kinek nem. Sokkal inkább az lenne a kívánatos, ha bemutatásaim után mindenki el tudná dönteni, hogy egy-egy játék számot tarthat-e érdeklődésére. Nyilván nem tudom, nem is akarom száműzni személyes véleményem, de a fókuszban az van, hogy kiemeljem minden játék előnyeit és hátrányait egyaránt. Az, hogy nekem mennyire tetszett a játék, a legtisztábban a szubjektív élmény pontszámból olvasható ki. 8+ pont az, amit magam is szívesen birtokolnék. Ami most következik az viszont személyes kedvencem, így mindenkinek feltétel nélkül javaslom.

Medici vs. Strozzi (2006)

Kezdjük egy kis történelemórával. A Medici név hallatán mindenkinek a mecénás szó ugrik be azonnal, meg az is nyilván megvan, hogy Olaszországban járunk, de kik voltak Mediciék, és főleg mi volt a gondjuk Strozziékkal?
Mindkét család Firenzei volt, és egyaránt fontos szerepet játszottak a város életében. A de'Medici család a 14. századtól harcolt a nemesség ellen az úgy nevezett néppárt élén Firenzében, és tagjait számos alkalommal választották gonfalionere-nek, azaz a város első méltóságának. Hatalmukat és vagyonunkat sikeres vállalkozásaiknak, elsősorban a gyapjúkereskedelemnek köszönhették. A család végül a 18. században halt ki. A Strozzi család ezzel szemben klasszikus nemesi család volt. A szembenállás – mely történetünk szempontjából kiemelten fontos – a 16. században csúcsosodott ki, amikor Filippo Strozzi, aki bár benősült a Medici családba, különösen nagy vehemenciával támadta a Mediciek firenzei hegemóniáját, majd az 1527-es felkelés egyik vezetője lett.

Játékosok, alkalmak

Ezúttal nem egy újabb játék lesz terítéken, hanem a játékok osztályozását próbálom tovább finomítani. Nyilvánvaló, hogy nem játszhatunk minden játékot minden ismerősünkkel, vagy éppen minden alkalommal. Néhány erős kategóriát ezért szeretnék kiemelni a mezőnyből, hogy ezekkel is segítsem a tájékozódást. Vannak ugyanakkor játékok, amelyek nem egyértelműen sorolhatóak be ezekbe a kategóriákba, így ilyen besorolást nem fogok minden játékhoz erőszakkal rendelni, csupán ott jelzem, ahol a véleményem szerint egyértelmű a besorolás.

BRÉKING – Thunderstone Advance: Towers of Ruin (2012)

Bár mókásan hat egy efféle társasjátékos blogban a BRÉKING kitétel használata, de talán ebben az esetben jogos, ugyanis a Compaya játékboltnak és a AEG Stronghold kiadónak köszönhetően március 9-én pénteken, 3 nappal a hivatalos megjelenés előtt volt alkalmam kipróbálni a játékot, és ha el nem tötymörgöm a bejegyzés megszerkesztését, akkor ezt ti vasárnap olvashatjátok, ami még mindig egy nappal előzi meg a hivatalos kibocsájtást.