2012. május 29., kedd

Fürstenfeld (2010)

Friedemann Friese Babitsot megszégyenítő rajongója az alliterációnak. Hogy melyik betű a kedvence? Nomen est onem. Talán jól példázza ezt a mániát (vagy talán brandet?), hogy saját kiadóját a fantáziadús 2F-Spiele névre keresztelte. Természetesen minden játéka is F betűvel kezdődik, legalábbis az eredeti német nyelven. Persze ez csak egy apróság. A mester keze munkája sokkal erőteljesebb látható nyomokat hagy maga után. Ha csak a külalakot nézzük rögtön szembe ötlenek a jellegzetes négyzet alakú kártyák, de akit nem a külsőségek mozgatnak, hanem a mechanizmusok, azok számára a jó hírem, hogy Friese játékainak a legfontosabb közös jellemzője a negatív visszacsatolás. Minél jobban áll valaki annál komolyabb hátrányban van társaihoz képest. Márpedig ez a játékelem önmagában remek taktikai döntéseket kíván meg.

2012. május 21., hétfő

Leonardo da Vinci (2006)

A reneszánsz ember, a XV-XVI. század talán legjelentősebb figurája igazi polihisztor volt. Festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író. Nekünk ebben a játékban ennél lényegesen egyszerűbb lesz a dolgunk, hiszen csupán néhány hasznos szerkezetet kell feltalálnunk. Ehhez a legfontosabb eszközünk a licitálás lesz. Fontos döntéseket kell meghoznunk, hogy mennyi erőforrást fordítunk fejlődésre, és mennyit a komponensek összeszedésére, a találmányok elkészítésére. Végül annak a játékosnak a neve fog fennmaradni a legtöbb nemzedéken át, aki a legjobban osztja be lehetőségeit. A játék kompetitív jellegű, és fixen 9 kör után ér véget. A találmányok elkészítésénél arra sem árt ügyelni, hogy a legváltozatosabban állítsuk össze azokat.

2012. május 11., péntek

Age of Empires III (2007)

Jajj ne. Ezt a hetedik bőrbe kellett volna írnom. Mert hát a kiadóknak megvan az a rossz szokása, hogyha kialakul egy brand, akkor mindenféle merchandise-t kiadnak hozzá, amit majd a rajongók jól megvesznek. Persze, mivel a cél az, hogy a termék elkeljen, ezt pedig már a név hozza, nincs szükség rá, hogy valami különlegesen jót alkossanak, egy átlagos kivitel, kis koppintással, sok márkajelöléssel elég is lesz. No ez az a sztereotípia ami alapján roppant nagyot tévedhetünk a közismert RTS számítógépes játék nyomán készült az Age of Empire III esetében. (Megjegyzem nem is ez a neve igazából, de mivel ez a nagy felirat a dobozon, és mindenki így ismeri, nekünk is pont jó lesz.) Ugyanis ez a játék remekül el van találva, szórakoztató, pörgő, sok kombinációs lehetőséggel. Alapvetően a többségi területbirtoklás és a worker placement keveredik benne, némi készlet gyűjtögetéssel megfűszerezve. Elsőre kicsit talán túlbonyolítottnak tűnően, de hamar bele lehet rázódni, és a szabályok illetve lehetőségek ekkor egységgé állnak össze.
A nyolc körből álló játék tematikáját azért a számítógépes játéktól örökölte. A játékosok az Újvilágot meghódító nemzeteket alakítanak, akik minél komolyabb befolyásra igyekeznek szert tenni, minél több gyarmatot igyekeznek uralmuk alá vonni. A körönkénti sok akciónk az egyik legjobb általam ismert worker placement játékká teszi ez az erősen kompetitív jellegű de azért konfrontatív jelleggel is rendelkező társast, melyen talán csak a szerencse szerepe ront egy cseppet.

2012. május 2., szerda

Neuland (2004)

Amikor a Neulandot megismertem, több, sokat látott gémer véleményét is meghallgattam, és. érdekes módon egybehangzott a véleményük. A játék méltatlanul alulértékelt. Többük különféle leárazásokon bagóért jutott hozzá a dobozhoz, amit később sem bántak meg. Számomra ebből két fontos tanulság szűrődött le, egyrészt, hogy ár-érték arányban a játék az egyik legjobb választás lehet, a másik viszont az, hogy feltehetően elég nehéz hozzájutni.
A Neulandon felfedezhetőek a worker placement játékok jegyei, és idő alapú sorrendet használ a fix körök helyett. Mint az előbbi kategória legtöbb szereplője ez is kompetitív jellegű. A játék során különféle épületeket kell felépítenünk és használnunk, hogy győzelemhez szükséges pontokat összeszedjük. Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani mindenféle alapanyagokra kell szert tennünk, majd ezekből folyamatosan egyre összetettebb kellékeket legyártanunk. A játék talán azért nem tudott sikeres lenni, mert bár a mechanizmusai nagyon szépen a technikai megvalósítása nem túl szép. Roppant komoly figyelmet igényel az, hogy mindent számon tartsunk a játékban, és néha így is el fog siklani a tekintetünk pár apróság fölött.